Kedvenc idézetek

a harmadik feladat megoldása

“Amikor egyedül van az ember, minden annyira más.” (12. old)

Áldott magány-Bárdos Edit

Vándor, ki magad is a magánnyal cimborálsz,

és tudva hiszed, hogy nincs remény, hogy fáj.

Hidd el, a magány lehet szép,

ha a szépre épül a gondolat,

a keserv elfogy, elmarad,

és megtisztul a ködös lét!

Féltem én is hosszan a magányt,

ma már keresem az utat, hol a tudat

egyedül bolyongva túllát önnön robaján.

Figyeld a folyót, mily csodás!

Mikor a fény, hullámot ringat peremén,

a hűs mélység nyugalmat ragyog,

kristályosulnak a néma gondolatok.

A vihar helyébe lép a béke, és a lélek

megpihen a csendes áramlaton.

Ha vihar szántja ezüst vizét,

szürke habot kavar a mély,

tajtékzik, kívül lép önmagán, s mi gátja volna, elsodorja

furcsa eszmét, hamis gondolatot.

Fövenyre csapódnak, partra vetődnek

a kiszámíthatatlanok.

Kiveti magából, mi árt, így szelídül folyammá,

és ránctalan tükre félve ringat egy tisztább holnapot.

Ekképp a lélek is, ha felkorbácsolja sok csapás,

a felbolydult, viharos világ,

nem csillapítja más, csak a harmonikus magány.

Fodrain játszadozhat csillogó fénynyaláb,

mely mélybe hatol, s odalenn felsejlik egy nemes világ.

hol sosem vagy egyedül, mert van, ki vár,

mint áradatot az óceán.

Vagy figyeld tükrén a tengernyi örvényt, mi vízét tarkítja!

Belőle születik, táplálkozik, mi útjába kerül, magába szívja,

benne kereng, rántja mélybe,

s alant nyugvópontra térve,

kidobja önmagából azt, mi nem része,

ám meg nem szűnik léte.

Mint az egyén, ki egyenként s együtt a világ,

forgatja annak szennyét, porát,

magányában önmagára lel,

letisztult lelke megnyugvást talál.

A folyamnak mi a célja?

Célja, hogy útján elérje a végtelen óceánt,

hol a fény melegen ölbe zárva felkarolja,

átlényegülve egy új létbe röpítse tovább,

hogy feladatát beteljesítve újra táplálja önmagát.

Igen, Vándor, ez a meghitt magány,

hol megértjük, mi végre születtünk,

s hogy célunk beteljesítsük utunk során!

Utunk nem más, mint maga a lét,

s benne érték a magány,

célunk a végső órában átlépni a halál küszöbét,

és nem hinni azt, hogy nincs tovább.

“6000 kilométer, gondolom. Egy egész óceán van közöttünk. És semmit sem tehetsz, akár tetszik neked, akár nem, hogy itt vagyok. Vannak barátaim, útlevelem és fogkefém. Szabad vagyok.” (134. old)

“Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.” (részlet az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatából)

“Minden részletnek jelentősége van” (25. old)

Apró örömök-Lejkoné Kristóf Olga

Nyári Napnak lenyugvó sugara

A horizont tündöklő aranya.

Esti szellő langyos lehelete

Egy szép napnak méltó fejezete.

Szomorú fűz lágyan bólongató,

Tücsökzene álomba ringató,

Messzeségben ragyogó csillagok

Mind azt súgják, hogy létezem, vagyok!

Apró csodák... miktől szép az élet.

A természet-nyújtotta remények.

Ez bizony New York City! Elég egy pillantást vetni a filmbeli, itt lakó lányokra. Ha egy szemernyi is igaz abból, ami a sorozatokban van, akkor New York dugig van frusztrált, magányos, mindent irányítani akaró emberekkel. Olyan nőkkel, akik mindent feljegyeznek a Biblia vastagságú határidőnaplójukba. Akik nem birják elviselni a meglepetéseket, és amikor otthon egyedül takarítanak, a halott apjuk vagy barátjuk nagyméretű pulóverét hordják, és csak a macskájukkal beszélgetnek, és minden este papírdobozból eszik a kínait, és a precízen bevetett ágyukról plüssmacik hosszú sora néz velük farkasszemet.