Interjú Emiliával
a második feladat megoldása
A Zwarte tulp nevű iskolaújság főszerkesztőjének, Nathannek, Emiliával készített interjúja:
-Nem olyan rég söpört végig New York városán a Sandy hurrikán, a természeti katasztrófát Emilia December de Witt New Yorkban élte át , aki Hollandiából szökött ebbe a városba ,épp a hurrikán előtt. Tőle kérdezünk:
-Miért épp New Yorkba jöttél?
-New York az álmaim városa. Mindig is szerettem volna meglátogatni. A hollandiai szobám falán egy New York-os poszter látható. Nem is gondolkodtam azon, hogy hová menjek.
-Szóltál-e valakinek, hogy New Yorkba fogsz szökni? Esetleg ismerősnek vagy közeli barátnak…
-Nem szóltam, a tervem az volt, hogy senki se tudja, hogy hová akarok menni, legalábbis addig amíg oda nem érek.
-Hogy élted át a Sandyt ? Hol voltál elszállásolva?
-Amikor kivettem a szállást nem is gondoltam, hogy az apartman nem létezik.
Végül a lakás igazi tulajdonosa, Seth beengedett. Ez lett a hurrikánmenedékünk.
Először a többiek nem hitték el , hogy a hurrikán jönni fog, mégis elmentünk Abbyvel, Seth testvérével bevásárolni. Közben Jim, a kilencujjú, filmsztár kinézetű fiú is csatlakozott hozzánk. Ő készített nekünk forralt bort , így felmelegedtünk a hideg lakásban. Olyan erősen fújt a szél, hogy lehúzva tartottuk a reluxát. A házban nem volt se áram se víz, így szoktam le a tisztaságmániámról.
-Gondoltad-e valaha, hogy képes leszel leszokni a mániádról? Előrelépésnek tartod,hogy sikerült? Miben más az életed nélküle?
-Soha sem gondoltam volna, hogy egyáltalán képes vagyok leszokni róla és igen, nagy fejlődésnek tartom, hogy legyőztem ezt a rossz oldalamat. Az életem abban változott, hogy többet nem gondolok arra, hogy min mennyi baktérium van , nem problémázok ezen a témán annyit, mint az elején és szabadabbnak érzem magam.
-Mennyire laktatok közel a tengerparthoz? Mennyire voltatok kitéve az áradásnak?
-Bár Manhattan körül víz van , belső Manhattan biztonságosabb helynek bizonyult dagálykor.
-Ha a szüleid nem jöttek volna utánnad , akkor meddig maradtál volna New Yorkban? Számítottál arra, hogy utánad jönnek ?
-Nem tudtam, hogy meddig maradok New Yorkban, de reméltem, hogy minél többet. Számítottam a szüleim érkezésére, mert tudtam , hogy féltenek engem.
-Mint tudjuk a Twitter nevű platformnak köszönhetően találtak rád a riporterek és ugyancsak ennek a platformnak a hibájából számos negatív energiájú üzenetet kellett feldolgozzál. Hogy érzed? Leszel-e még valaha Twitter felhasználó?
-A bekövetkezendő időben biztos, hogy nem, de ha majd valaha úgy érzem, hogy készen állok rá akkor igen. Arra koncentrálok, hogy túllépjek ezen az időszakon, ha ez sikerülni fog meglehet, hogy újból aktívvá válok a Twitteren.
-Fogod tartani a New York-i barátaiddal a kapcsolatot ?
-Persze, mivel a kapcsolatunk nagyon szoros. A hurrikán közben a bizalmunk egymás iránt megerősödött. Soha nem tudnám elfelejteni őket .
-Mit tervezel a jövőre?
-Legszívesebben New Yorkban maradnék, mivel új életet szeretnék kezdeni álmaim városában. Nem olyan rég gondoltam arra, hogy építész legyek. Úgy vélem, hogy illene hozzám ez a szakma.
-A szüleidnek mi a véleménye arról, hogy te New Yorkba akarsz véglegesen költözni?
-Anyának tetszik az ötlet, apa meg alkalmazkodni fog, hisz a történtek után legalább ennyivel tartozik nekünk.
-Köszönjük, hogy elfogadtad a meghívást és beszéltél nekünk a New Yorkban töltött napjaidról.
