Seth naplója

az első feladat megoldása

Hurrikán előtti nap

Már nem úgy nézek Emiliára, mint eddig, többé nem az a lány akinek véleménye nem fontos számomra. Úgy látszik , hogy a kényszerbeteg lány mögött egy erőteljes személyiség és egy megható élettörténet áll. Még most sem tudom elhinni, hogy megnyílt előttem, pedig csak pár napja ismer, mégis mindent elmondott nekem, NEKEM és nem Jimnek.

Hogy lehet ilyen szemét egy apa?! MOCSOK GAZEMBERRRR… Kezdem megérteni Emiliát, én is pont így cselekedtem volna, mint ő.

Abby és Emilia hurricane checklisttel rohantak bevásárolni. Őszintén örülök, hogy itt van velünk Emilia. Abby úgy néz rá akárcsak Anyára, felfigyel rá és szinte mindig igazat ad neki. Emilia szépen viselkedik a húgommal és ez boldoggá tesz, ő az aki összetart minket, mert különben Abbyvel csak veszekednék. Úgy látszik mégis tud valamit arról ,hogy hogyan lehet lefoglalni egy lázadó kilencéves kislányt.

Mikor hazaérnek Emilia közli, hogy szülei a nyomában vannak, ezért hajfestékért indulunk. Nem akarjuk ebbe Abbyt belekeverni, ezért azt mondjuk neki, hogy randira megyünk. Én is meglepődök mikor a szavak kicsúsznak a számon. ÚRISTEN, mit mondtam?! Megnyugszom mikor látom, hogy Emilia is kényelmetlenül érzi magát, legalább nem én vagyok az egyedüli. De ha erre van szüksége a húgomnak, hogy békén hagyjon, akkor legyen.

A Szabadság-szobrot nézve tényleg úgy érzem magam, mintha randin lennék. Sejtem, hogy Emiliának is ez jár az eszében, hisz elvörösödik.

Visszamegyünk a lakásba és az első dolog ami a szemembe szökik az Jim az ÉN kanapémon feküdve. Ráadásul Abby még ápolgatja is és arról gondoskodik, hogy otthon érezze magát. Hamar konfliktusba keveredek Jimmel, ő mindig mindent jobban tud nálam. Zavar az, hogy Emilia figyelmét ez a szőke filmsztár köti le és, hogy kiáll mellette, meg coolnak találja őt.

Hurrikán

A napot szokás szerint zuhanyzással,reggelizéssel és fogmosással kezdjük.

Délután már érzékelni lehet a hurrikán első jeleit, a szél egyre erősebben rázza az ablak előtti fákat. A hírekben a polgármester beszédét közvetítik és biztos vagyok abban, hogy New York összes lakosa ezt követi. Kis idő múlva a szél vízszintes irányba fújja a lezúduló esőt, ami úgy ömlik az ablakokra, mintha autómosón mennék keresztül. Az időmet a honlapom elkészítésével próbálom lefoglalni, de mikor rosszabodik a helyzet,csatlakozok a többiekhez. Pár pislákolás után a lámpáink kialszanak, rájövök arra, hogy elvették az áramot és végleg sötétbe borul minden. Kinézek az ablakon és Emilia is csatlakozik, de egyszerre engedjük el a reluxát, hisz Sandy feszegeti az ablakokat. Mindannyian pánikba esünk, hisz nincs térerő, de én csak Abbyt és Emiliát féltem, Jim kibírja majd a támogatásom nélkül is.

Remélem Abby nem fél túlságosan, örülök, hogy Emilia vele alaszik.

Most jövök rá, hogy ha nincs áram akkor víz sincs. Emilia ki fog akadni ha megtudja, lehet egy hétig nem tud majd tisztálkodni.

Jim újra kezdi az idióta elméleteit. Zavar, hogy elrabolja a lányok figyelmét, nem tudom, hogy még mennyi időt vagyok képes vele egy tető alatt tölteni.

New Yorkot még sosem láttam ilyen elhagyatottnak, magányosnak, pedig évek óta itt élek. Félelem alakul ki bennem a pusztaság láttán, ijesztő a nyüzsgés hiánya.

Azzal a gondolattal alszom el, hogy holnapra már minden jobb lesz.